Noj Blogja

Ezen a hétvégén is Zalában terveztünk lenni, mint egy hete , csak ezúttal mindhárom gyerekkel és ma jöttünk volna haza. De ez a terv meghiúsult az elromlott időjárás miatt. Illetve azzal nyugtatom magam, hogy a sok eső már nagyon kellett a növényeknek. Viszont így a következő alkalom, amikor mindhárom gyerekkel mehetnénk Zalába, május végére tolódik. A tavaszi szünetben, ami áprilisban lesz, Dodó valószínűleg nem jön hozzánk, mert inkább a barátaival szeretne pecázni - érthető - meg apja is hívta. Úgyhogy tegnap a Gellért-hegyen fagyoskodtunk sétáltunk, este moziztunk a nagytévén, ma pedig társasoztunk ebédig. Ebéd után Dodó, ahogy ilyenkor szokott, hazaindult. Lejjeb egy héttel ezelőtti képek, amikor szép volt az idő és Krisztával kettesben Zalában kóboroltunk. Érdekesség, hogy véletlenül tévedtünk egy olyan mezőre, ahol korábban már többször jártunk. Így nézett ki most: Így nézett ki 2024 májusában.

Este van, hazafelé robogunk az M7-es autópályán Zalából. Idei első zalai napjaink értek véget. Péntekre szabit vettünk ki, és amikor már Riki bölcsiben, Jojó pedig suliban volt, útnak is indultunk. Rikiért apái mentek pénteken a bölcsibe és velük van ezen a héten péntekig, Jojó pedig Noééknál hétvégézett és onnan ment suliba ma reggel. Mi pedig, most először, kipróbáltuk azt az aljasságot, hogy a zalai házból dolgoztunk. :D Munkaszerződéseink szerint pedig két helyen dolgozhatunk, a munkahelyeink által bérelt irodaházból vagy a bejelentett lakhelyünkről, nem pedig egy zalai faluból, de nem érdekel. Azzal, hogy onnan dolgoztunk ma, tegnap nyertünk néhány órát, amikor még kinn levegőzhettünk a zalai erdőségben és ma, amikor szüneteket tartottam a munkában, kimehettem a teraszra a napra, hallgathattam a madarakat, a zümmögést, a távolból kutyákat és kakasokat, és szimatolhattam az ázott föld és a füst illatát! Bőven megérte! Persze már a covid alatt is eszünkbe jutott, hogy onnan kéne dol...

Kedvenc zenéim a Baldur's Gate 3 -ból: A végefőcím zene. Már most tudom, hogy zokogva fogom hallgatni, miután először befejezem a játékot. Megrendítő pillanat lesz magam mögött tudni ezt a kalandot és megismerni minden szereplő sorsát, amit én alakítok. The Power a címe. Zenekari változat I Want to Live Élni akarok, ez így van. Soha nem akarok meghalni, mert mindig kíváncsi leszek arra, hogy mit hoz a holnap, a jövő év, a következő évtized, és így tovább. Hangszeres változat Zenei aláfestés a karakterünk megalkotásához: Who Are You , Down by the River Itt az egész playlist , amit összeválogattam a játék zenéiből, amik megjelentek CD-n. Imádom, hogy mennyire változatos! Egy kis középkori hangulatú tánczene: Bard Dance Mintha egy musical betétdala lenne: Raphael's Final Act Ez az ének pontosan elérte célját és kíváncsian követtem a forrását egyenesen a szirének fészkéhez, amikor váratlanul meghallottam: Harpy Song Erről epikus filmzenék jutnak eszembe és a Two Ste...

Annak idején, mikor Jojót hurcoltam reggelenként bölcsibe, szörnyülködve néztem az ordítozva idétlenkedő kisfiúkat és hálát adtam, hogy nekem lány jutott. (Dodó, bár fiú, mindig is kifejezetten jámbor és szelíd volt, így az, hogy őt ismertem, nem segített felkészülni egy ordítozó fiúgyerekre.) És most akkor itt van Riki, és gondolom, már ki lehet találni, hova akarok kilyukadni. :D Amikor megszállja az ihlet, akkor egyébként cukipofa ő is. :) 2 és fél éves lett, hivatalosan feb. 29-én, csak olyan nap idén nem volt. Eljött a "miért korszaka", amit nagyon aranyosan csinál, bármit mondunk, megkérdezi, "miért?" és utána elismétli az egész mondatot, amit mondtunk. Például: Riki: Hol van Jojó? Válasz: Elment iskolába. Riki: Miért elment iskolába? Ezt imádom. :D De nem csak azt szereti kérdezni, hogy "miért?", hanem azt is, hogy "ez mi? ez mi? ez mi?" (amikor képeskönyvet nézegetünk) meg azt is, hogy "mi történt?" Utóbbi is nagyon vicces s...

Csütörtökön volt az idei Gamer Symphony a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában, és Kriszta végig Fellegi Anna-rajongásommal szívatott. :D *elfoglaljuk helyeinket az első sorban a színpadtól centikre* Kriszta: Itt fog énekelni a barátnőd! én: *csinálok egy fotót, amin Fellegi Anna nincs rajta* Kriszta: Pedig kitehetted volna telefon háttérképnek! Fellegi Anna: *bejön a színpadra énekelni* Kriszta: Na, jön a csajod! És ez ment. :D Nagyon jól éreztük magunkat megint, újra volt Skyrim , Baldur's Gate 3 , Black Flag , Baba Yetu (Civilization IV), Ori és még sok minden más, amit szeretünk. Kriszta nagyon megörült az Orinak, mert a tavalyi koncerten az nem volt és a tavalyelőttire nem tudott még eljönni. Erről a koncertről viszonylag későn szereztünk tudomást, csak tavaly év végén - nem is tudom, reklámozták-e előtte vagy mikor dőlt el, hogy lesz - úgyhogy már jóval azelőtt megvolt a jegyünk a májusi PlayStation koncertre. Nagyon várom azt is! Ez az év videójáték zene koncerte...

Jojó mindig is kisebb volt, mint az átlag, születésétől kezdve. Ennek ellenére reménykedtem abban, hogy majdcsak megnő egyszer, mert tudom, hogy mennyi előnnyel jár az átlagnál magasabbnak lenni. Most már nem is értem, miért reménykedtem ebben, mikor egyértelmű, hogy külsőre nem az én családomra ütött, hanem az apai rokonaira. Édesapja alig magasabb nálam, vagyis férfinak átlag alatti magasságú. Apai nagymamája is picike volt. Jojó 16 évesen 160,5 centi. Láttam már nála 2-3 évvel fiatalabb kislányokat fölé tornyosulni. Tudom, hogy én 14 éves korom körül nőttem egy nagyot, 169 centi lettem és annyi is maradtam. Valamiért azt hittem, Jojó túlnő majd egyszer rajtam, ahogy én is kicsit túlnőttem 168 centis édesanyámon, húgom 170-nél is magasabbra nőtt, ecsém pedig jóval túlnőtt 182 centis édesapánkon. De úgy tűnik, Jojó már mindig az én kicsi lányom marad. :)

Mióta 2017-ben csináltam egy ilyen blogot , már nem szoktam részletesen írkálni itt a videójátékaimról, de erről most érdemes. :) A Baldur's Gate 3-ról a tavalyi Dohnányi koncerten szereztem tudomást. A zenéjét úgy jelentették be mint "zene a sokak által a tavalyi év legjobbjának tartott videójátékból". Ez volt a zene. Így szólt élőben. A játék olyan típusú, amilyenekkel nem szoktam játszani (turn based, vagyis főleg stratégiai és nem ügyességi), valamint a Dungeons & Dragons asztali szerepjáték alapján készült, amiről csak minimális ismereteim vannak, ezért történhetett, hogy addig nem tudtam a létezéséről. A koncert után nekiálltam olvasni és videókat nézni róla és hamar kiderült számomra, hogy életem egyik kedvenc videójátéka lesz, ha nekiállok, úgyhogy beszereztem tavaly ősszel. Három végigjátszást kezdtem egyszerre: egyet egyedül, egyet Krisztával és egyet Jojóval. A 18+-os tartalmakat kikapcsoltam, így nincs benne pucérkodás meg szexjelenet - igazából ezek ne...

Ezt bármelyik nap leírhatnám, úgyhogy akkor leírom ma. Többször eszembe jutott mostanában, hogy milyen szomorú, hogy már Amerika se a régi , meg Elon Musk se a régi , lényegében egyik is meg másik is megőrült. Szomorú, hogy van az a pénz meg hatalom, ami túl sok, amitől egy ember már annyira elveszti a kapcsolatát a való világgal, az átlagossal, a lényegessel, hogy nem tud józanul gondolkodni. És a legszomorúbb az, hogy kicsiben ugyanezt tapasztaltam egy rokonomon is.

Nagy nap volt tegnap! Jojó 16 éves lett, Riki pedig 2 hét után visszatért Vietnámból! Délután közepén érkeztek, Kriszta kivett fél nap szabit, hogy a reptéren várhassa őket és végre újra magához ölelgethesse kisfiát. :) Utána néhány órát játszottak még itthon, aztán vissza is vitte apáihoz még egy éjjelre, hogy egyrészt ne neki kelljen azzal szívni, hogy Riki a jetlag miatt hajnali 3-kor kért reggelit, másrészt mert este Jojó szülinapját egy étteremben ünnepeltük. Még hét elején Jojó választhatott háromféle ételből: indiai, mexikói vagy hamburger. Mindháromra kinéztünk egy sokak által ajánlott éttermet, és ő az indiait választotta, úgyhogy ide mentünk: MahaRana Indian Ayurvedic Restaurant Elhívtuk Dodóékat is, vagyis Dodót, Noét és aktuális barátnőjét, úgyhogy hatan mentünk. Rendkívül ízletes kajákat ettünk, Jojó pedig nagyon örült, úgyhogy jól sikerült az este! Még egy kis meglepetésben lesz része, amikor 22-én délelőtt elvisszük egy programra, de azt addig nem írom ide, nehogy meglá...

Nos, megint nem mentünk korizni hétvégén. :D Itt volt Dodó is nálunk, megbeszéltük, hogy vasárnap délelőtt megyünk, Jojó is benne volt, aztán aznap reggel olyan randa, borult időre ébredtünk, hogy kinéztek az ablakon és meggondolták magukat. :D Persze ők még olyan fiatalok, amikor az élet végtelennek tűnik és nyilván azt gondolják, hogy az életükben végtelen sok alkalmuk lesz még korcsolyázni, meg egyáltalán kimenni valahova, ahol csak az ég van a fejük felett, és megértem, hogy ezt gondolják, mert ennyi idősen és is ezt gondoltam. Most már viszont abban a korban vagyok, amikor tudom, hogy kegyetlenül kevés olyan nap van az ember életében, amikor kinn lehet a szabadban úgy, hogy valami kellemeset csinál. Úgyhogy elmentem sétálni a Gellért-hegyre egyedül vasárnap délelőtt, zenét hallgattam közben, és nagyon jól éreztem magam. Jó volt az egész hétvége egyébként, csak hát nem koriztunk. :) Pénteken este már nálunk volt Dodó, társasoztunk négyesben, aztán másnap Kriszta elutazott a vidéki...

Itt írtam , hogy nem vagyok egész jól lelkileg, most akkor leírom az okát. Röviden: kevés a pénz. Legalábbis ahhoz képest kevés, hogy az árak megduplázódtak néhány év alatt. Nem úgy a fizetésem. 2022-ben jóval magasabb lett, amikor a mostani munkahelyemen kezdtem, de nem duplázódott meg, azóta meg csak minimálisan nőtt. És én a bevételemhez képest sokat teszek félre minden hónapban megtakarításokba, hogy ezt a lakást, amit testvéreimmel örököltünk, de én lakom, fejleszteni tudjam, meg a majdani nyugdíjamat kiegészítendő is teszek félre, meg egy életbiztosítást is fizetek, hogy Jojó kapjon pénzt, ha én idő előtt elpusztulok. Mindezek félretétele és minden szükséges és kellemes kiadás után az elmúlt években tapasztalt borzalmas drágulások előtt még fennmaradt egy értékelhető összeg a következő fizetésemig, ami a számlámon maradt és hónapról hónapra gyűlt. Ez megnyugtató volt, mert láttam, hogy ha kedvem támad nyaralni vagy telefont venni vagy hasonló nagyobb kiadásba bocsátkozni, akkor m...

Újabb bejegyzés arról, hogy ezen a hétvégén meg miért nem jutunk el korizni ... Kriszta megette Riki maradékát hét elején, bár Riki éppen nagyon beteg volt, így aztán Kriszta még betegebb lett. Influenza A vírust szedett össze a teszt szerint, amit a dokija elvégeztetett vele, ebből következik, hogy akkor Rikinek is az volt / van, illetve persze ő már javul, bár még elég rondán köhög, amikor köhög. Ja, és jelenleg éppen Dubai felé repül az apáival. Onnan Ho Chi Minh City-be repülnek, onnan meg egy éjjel megszállás után egy északabbra fekvő tengerparti városba, ami Riki édesapjának a szülővárosa. Kriszta már biztos megbánta azt is, hogy megette azt a maradékot meg azt is, hogy elengedte beteges gyermekét ilyen helyekre, de már nem akarta visszavonni az engedélyt, miután Riki apái jó előre megszervezték ezt az utat. Már tavaly nyáron is el akarták vinni Vietnámba Rikit, de akkor Kriszta nem engedte, túl kicsinek találta hozzá, továbbá Riki tényleg egy rendkívül beteges gyerek, már kisbab...

Idén előtt 5 éve jártam utoljára a Városligeti Műjégpályán, Kriszta és én 2020 legelején koriztunk ott egyet, mielőtt néhány hónappal később az egész világ bezárt. Az azóta eltelt évek valahogy úgy szaladtak el, hogy nem jutottunk el korizni. De közben lett Riki és Kriszta idén szerette volna már jégre ereszteni, de először csak egy kis kerületi ingyenes pályán. Oda mentünk el négyesben, Jojó is jött, 2 héttel ezelőtt. Nyomi kis pálya volt és nyomi korcsolyákat lehetett bérelni, de arra tökéletesen megfelelt, hogy Riki bukdácsoljon egy kicsit a jégen, nekünk többieknek meg meghozza a kedvünk Európa legnagyobb szabadtéri koripályájához . :) Két hete vasárnap, amíg Kriszta úszni vitte Rikit, addig Jojó és én koriztunk pár órát a nagy Műjégen, és egy hete, amikor Jojó Noénál hétvégézett és Rikike az apáinál volt, akkor Krisztával kettesben 5 év után először visszatértünk oda. :) Ezen a hétvégén megint itthon van Jojó és Riki, úgyhogy megint Jojóval mentem VOLNA, igen ám, de Jojónak épp me...

Szóval a változások, amiket itt említettem . Lényegében az van, hogy Jojó apja nem tudott felnőni ahhoz a feladathoz, hogy egy tinédzser apja legyen. Jojó az év legelején kijelentette, hogy nem szeret ott lenni náluk és nem akar odamenni beláthatatlan ideig. Természetesen a helyzet nem egyik napról a másikra alakult ki. Tavaly tavaszi ez a bejegyzés, ahol írtam, hogy Jojó inkább itthon maradt, mert nem volt kedve az apjáékkal hétvégézni. Nem egyszer leültünk utána beszélgetni Jojó apjával, kettesben is és úgy is, hogy Jojó ott volt, és Jojó is próbált vele beszélni, amikor náluk volt, szóval én tényleg úgy érzem, hogy megtettük, amit tehettünk. Jojó apja nem képes elfogadni a lányát olyannak, amilyen. Hogy miért, azt nem tisztem itt kielemezgetni, és azt is aláírom, hogy ez a legnehezebb feladat, ami egy felnőtté válás előtt álló gyerek szülőjére vár. De most nála a labda, vagy nekiáll felépíteni a kapcsolatot a nagylányával vagy nem lesz kapcsolatuk, mert Jojónak elege lett a próbálk...

Az előző évről, annak ellenére, hogy az első fele betegeskedéssel telt, nem a rossz dolgok jutnak eszembe, hanem a sok szép emlék! Ez az év, bár még csak néhány napja tart, máris hatalmas változásokat hozott. Majd írok azokról is, de egyelőre csak megosztom a tavalyi év összefoglalóját. Ez már a harmadik év, hogy ilyet írok, ezek a korábbiak: 2022 , 2023 2024 január Rikit felvették ugyanabba a bölcsibe, ahova 13 évvel korábban Jojó is járt. február Jojó 15 éves lett. Riki másfél éves lett és beszokott a bölcsibe. március Jojót életében először elvittem Bécsbe úgy, hogy látott is belőle valamit. (Korábban a hasamban vittem.) április Nehéz hónap. Kriszta szüleinek házát elárverezték. Olyan beteg lettem, hogy 10 év óta először antibiót kellett szednem. 45 éves lettem. Előző két esemény közt gondolom van összefüggés. Kriszta elkezdett heti tíz óra helyett napi négy órát dolgozni. május Riki életében először túrázott velünk Zalában. június Dodó elballagott az általános i...

A 2024-es szilveszterre is ugyanoda kaptunk meghívást, mint egy éve : társasoztunk és ettünk-ittunk Kriszta barátaival. Riki a nagyszüleinél aludt, Jojó pedig, bár ő is jöhetett volna velünk, inkább kipróbálta, milyen teljesen egyedül szilveszterezni. Rajzolt, játszott, nem unatkozott, kétóránként meg felhívtam, hogy megtudjam, minden rendben van-e. Ezúttal nem maradtunk reggelig a buliban, fél 4-kor már itthon feküdtünk le aludni. Boldog új évet és minden jót és szépet kívánok mindenkinek, aki az internetnek ebbe a szegletébe téved vagy ide rendszeresen ellátogat. :)