Noj Blogja

Holnap már munka, ugh. De most úgy fogom fel, hogy csak meg kell szakítanom két és fél napra a pihenést (szerdán minden bizonnyal csak fél napot kell dolgozni főnökeim engedélyével), aztán folytathatom egészen január 5-éig, amikor beindul az új év. Január 2-a ugyanis nem lesz munkanap, majd helyette 10-én szombaton kell dolgozni. A 24-e este vidámabbra sikerült, mint vártam, örültem neki. Pedig nem jól indult a nap, előtte éjjel alig aludtam, féltem, hogy el lesz rontva az egész karácsonyeste. Anélkül, hogy túl sokat írnék az eseményekről: Jojó kamasz, hülyeségeket csinál, én ettől kiborulok, Kriszta meg attól, hogy megint szenvedni lát, közben mérges lesz Jojóra, én attól még jobban kiborulok, mert nem szeretem, hogy mérges Jojóra... És ez így megy, ördögi kör. Estére valahogy mégis jobb lett, a karácsony varázsa vagy mi miatt, nem tudom. Rikit visszahozták apái, miután pár órára elvitték, hogy náluk is lehessen kicsit huszonnegyedikén. Addigra a feldíszített fa alá pakoltuk az aján...

Békés és boldog karácsonyt kívánok és azt, hogy ez ne csak egy köszönés legyen, hanem tényleg sikerüljön megvalósítani! (Tudom, nehéz...) A kép előző szombaton készült, amikor Krisztával és Rikivel hármasban a közeli plázába mentünk, Riki vonatozott, aztán megvettük a fenyőfát.

A kéthetes téli szünet első hete van. Mármint iskolásoknak kéthetes, nekem csak erre a hétre +1 nap futja a szabimból, de így is tíz egybefüggő napom van, amikor nem kell dolgoznom. Mennyei. :) Múlt héten már nem sok történés volt a suliban, így bevállaltunk egy nap kialvatlanságot és szerdán késő este megnéztük hármasban, Kriszta, Jojó, meg én a legújabb Avatar filmet. Majd külön írok róla. Jojó aztán szombaton dolgozott, de vasárnap nem, úgyhogy Dodó szombat este érkezett. Az aznap esti program az volt, hogy megnéztük a Carl Sagan-féle Kozmosz című sorozat második részét. Carl Sagan a hősöm , ezt már említettem egyszer ebben a blogban. A Kozmosz című tudományos sorozata, ahogy rajtam kívül még nagyon sok embernek, hatással volt az egész világnézetemre. Az eredeti sorozat nagyon régi, 1980/81-ben mutatták be Amerikában. Én az 1990-es évek legelején láthattam, amikor Apával néztem a tévében, felsős általános iskolásként. Valamikor megvettem a DVD-kiadást, azt kezdtük el nézni. Ez ta...

Telik a december, nyílnak sorra az adventi zsákocskák . Most már elárulhatom, mert már nem titok, hogy idén egyedi matricákat és tetkó matricákat rejtettem a zsákokba, amiknek nagy örömömre sikerük lett. :) Kriszta nagy rajongója lett az Expedition 33 -nak (én is, és azóta egyébként elnyerte az Év Játéka díjat), úgyhogy neki olyan témájú matricákat gyártottam, Jojónak pedig BG3 matricákat és tetkókat. Kriszta a céges laptopját már kidekorálta matricákkal. :) Úgy gondoltam, hogy Jojó Rikinek is ad majd a BG3 matricákból és tetkókból, de elég önzőn viselkedik most ezekkel (ő is bevallotta ezt), és eddig csak egyet adott Rikinek. Így egyik nap Riki, a legvagányabb hároméves a környéken, egy Minthara tetkóval a karján ment oviba. Leírom, hogyan lehet ilyeneket gyártani, mert nagyon jó és olcsó egyedi ajándék szerintem. Én a Redbubble -ról lopkodtam le a grafikákat, amit azért nem szégyellek, mert töménytelen pénzt költöttem már el azon az oldalon ruhákra és hátizsákra Jojónak és magamn...

Jól állok az idei év végi készülődéssel. Az adventi zsákocskákat megtöltöttem, már a Mikulás zsákokba való finomságokat és kis meglepetéseket is megvettem, sőt, még a macskák adventi naptárja is ideért december elseje előtt. :) Azóta, hogy ezt írtam , a szabadtéri programoktól átmenetileg elment a kedvem, olyan hideg lett. (Értsd: 5-10 fok van, csak én nagyon fázós vagyok.) Azon a novemberi hétvégén, amikor nálunk volt Dodó, meglátogattam a két nagy gyerekkel a Sziklakórház Atombunker Múzeum ot. Nagyon izgalmas és érdekes hely, tetszett mindhármunknak. Csak az volt a panaszunk, hogy a tárlatvezető siettette a csoportot, nem lehetett kedvünk szerint mindent alaposan megnézni. Egyórás a vezetés, egyénileg nem lehet bejárni a kiállítást, és szerintem legalább kétszer ennyi időt el tudtam volna tölteni nézelődéssel. Krisztának idei szülinapjára azt ajándékoztam, hogy befizettem egy lövöldözésre igazi fegyverekkel, mert szerette volna kipróbálni. Egy lövészklubban jártunk november közepén...

Látom már, hogy ezek a huszonegyedik századi holdraszállások is úgy fognak működni, mint az általam legjobban várt videójátékok és filmek, hogy bejelentik, hogy majd néhány év múlva megtörténik, aztán mikor már nagyon közeleg vagy elmúlt az az időpont, akkor bejelentik, hogy egy kicsit tolódik a dolog... És persze ez nem baj, ha azt jelenti, hogy így minden jobban fog sikerülni, csak ugye az életem sajnos véges és mindig attól félek, hogy majd egyszer, mikor már öreg leszek, hiába várok valamire, mert nem fogom megérni, hogy bekövetkezzen... 2023 végén olvastam ezt , most 2025 vége van, és idén már semmiféle ember nem száll le a Holdon, az biztos, de nem is kerülte meg űrhajóval semmiféle ember az elmúlt években. Az idén szeptemberi NatGeo-ban olvastam a lentit. Eszerint jövőre emberek repülnek a Holdhoz, de nem szállnak le rajta, jövő utáni évben pedig le is szállnak. Hiszem, ha látom, mindenesetre igyekszem türelmesen várni. :)

A lenti képek az egy héttel ezelőtti hosszú hétvégénken készültek Zalában. Ezen a héten három napot dolgoztam, azelőttin az ünnep meg az áthelyezett munkanap helyett is csak hármat, jövő héten meg csak kettőt fogok, mert szerdától megint szabira megyek egy kicsit. Így szórtam el az idén őszre szánt szabijaimat. :) Ma is nagyon jó dolgunk volt! Délelőtt Rikivel és apáival az Aquaworldben fürdőztünk és csúszdáztunk, délután pedig kettesben Krisztával rollereztünk a novemberi 21 fokban Budapest aranysárga fákkal szegélyezett útjain. Jojó Noénál van most és Dodóval konyhatündérkedtek ma, ahogy láttam a fotókon, amiket kaptam.

Tegnap délután óta Zalában vagyunk hármasban: Kriszta, Riki és én. Jojót is hívtuk természetesen, de passzolta azt a lehetőséget, hogy két negyvenes banyával meg egy idegesítő háromévessel hétvégézzen. :) Helyette inkább egy barátnőjével a MondoConra megy. Kivételesen ezen hétvégén nem dolgozik. A csütörtöki ünnepnappal kezdődött az őszi szünete, nov. 3-áig nincs suli. Jövő héten két teljes hétköznapot bevállalt munkában és jövő hét végén is egy napot. Amúgy szeret velem is időt tölteni, csak nem mindegy mennyit és hol. :) Csütörtökön 23 kilométert rollereztünk kettesben egy anya-lánya nap keretében szép szülővárosunkban. Mi hétfő ebéd után indulunk haza. Aznap lesz Kriszta szülinapja. Nyilván nem olyan pihentető így itt lenni, mint mikor kettesben vagyunk, de szükségünk van erre is, a köztünk lévő kapcsolatok építéséhez és Rikike megfelelő fejlődéséhez. Őszies idő van, felhős és napos időszakok váltakoznak, sok réteg ruha kell, hogy ne fázzunk kinn. De nagyon jót tesz mindannyiunk...

Kriszta tegnap este: "Bementem egy barlangba, találkoztam egy robotbáránnyal, és 1900 életemet vette le egy csapással. Úgyhogy kijöttem." Imádom, hogy ő is rákapott a videójátékokra, mióta velem van. :)) Ezt a csodát játsszuk mostanában:

Igyekszünk kihasználni az őszi hétvégéket és amikor megtehetjük és az időjárás is kedvező, akkor kiszabadulunk a négy fal közül. Az ősz első hétvégéjén körbeautóztuk a Balatont. A második hétvégén jött hozzánk Dodó és vele és Jojóval hármasban a Várban végigjátszottunk egy városfelfedező játékot . Tavasszal már Krisztával kipróbáltunk egy ilyet a Városligetben. A harmadik hétvégét, amit megtoldottunk péntekkel és utána következő hétfővel úgy, hogy szabikat vettünk ki, Zalában töltöttük kettesben Krisztával. Akkor bezzeg 30 fok volt, nem pedig 20, mint nyáron , úgyhogy, bár kirándulni terveztünk minden nap, végül csak a szombatot töltöttük erdőben. Láttunk fák közé kifeszített többméteres pókhálókat és nagyon sok szép őzlábgombát. Elektromos kerítéseken másztunk át, amik szegény Krisztát megcsapkodták, de nekem sikerült úgy lépnem, hogy elkerültem ezt. Melegünk volt még az erdő mélyén is, ezért a többi napon inkább a Balatonhoz mentünk sütkérezni. A negyedik hétvégén végre pont...

Jojó néhány alkotását elteszem ide emlékbe. Ilyen kis rajzocskákat szoktam találni a füzeteiben, és a karja sokszor így néz ki. Ilyenkor azért meg szoktam kérdezni, hogy ennyire unatkozik a suliban vagy mi. :) Erre mindig valami olyasmit felel, hogy nem, nem, ezeket egy lyukasórán csinálta, vagy mikor már elkészült a feladattal, vagy éppen nem kellett jegyzetelni, mert csak valami filmet néztek, vagy ilyesmi. Hát, jó. :) Ezeket a maszkokat az elmúlt egy évben készítgette, tehát nem egyszerre, hanem amikor eszébe jutott valami ötlet, akkor nekiállt megvalósítani. Az alapjuk teljesen fehér papír- vagy műanyagmaszk, amiket hobbiboltban, bulikellék boltban, de legegyszerűbben a Temuról tudott megvenni, és aztán kidíszítte őket. Érdemes megnézni őket közelebbről, mennyi ötletes hozzávalót használt: gombot, gyöngyöt, tollat, műpókot, levegőn száradó gyurmát. A maszkok szemére erre a célra kitalált hálót ragasztott, amin át lehet látni közelről, de elég sűrű ahhoz, hogy festeni leh...

Itt az ideje egy Jojó update-nek. Az idei nyárra Jojókám szerintem úgy fog majd visszaemlékezni egyszer, hogy "a nyár, amikor a Mekiben dolgoztam és a Baldur’s Gate 3 -mal játszottam felváltva." Sokat dolgozott Mekis kajára vágyó emberek kiszolgálásán, aztán pihenésképpen sokat játszott a vadiúj számítógépén, amit nyár elején engedélyeztem, hogy megvegyen. Már egy éve, az előző tanév elején is rimánkodott érte, de tudtam, hogy akkor nem lett volna jó ötlet. Azt mondtam, előbb csináljon végig rendesen egy tanévet anélkül, hogy állandóan nekem kéne emlékeztetnem a dolgaira, és majd akkor. És végeredményben ez sikerült, tényleg az előző tanév ment eddig a legsimábban, komoly hadakozások nélkül is igyekezett figyelni a tanulnivalóira és jó jegyeket szerezni. Az előző tanévet ennek köszönhetően zárta szép eredménnyel és végre nem azért, mert én állandóan nyüstöltem, hogy tanuljon. A gép nagyrészt még abból a pénzből van, amit az elmúlt évek során apai nagymamájától kapott külön...

Tegnap Kriszta és én bejegyeztettük magunkat az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába . Mióta tavaly nyáron Barcelonában "megkérte a kezem", többször gondolkoztam és beszélgettünk róla, hogy mi legyen a következő lépés. Tudom, hogy létezik olyan, hogy bejegyzett élettársi kapcsolat (BÉK). Viszont mindaz, amit eddigi életem során megtudtam a házasság intézményéről... nos, nem hozta meg a kedvem a házassághoz. :D Márpedig a BÉK lényegében az, ez van kitalálva Magyarországon azonos nemű pároknak, ha házasodni akarnak. Hogy Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása létezik, azt valamikor idén év elején tudtam meg, miután a munkahelyem kiosztotta a gyerek utáni pótszabadság igényléséhez használandó űrlapokat. Tudtam, hogy Jojó után idén utoljára kérhetek ilyen pótszabikat, mert utoljára abban az évben jogosult rá az ember, amikor a vele élő gyereke betölti 16. életévét. Most először kíváncsiságból végigolvastam, hogy egyébként milyen esetekben jogosult még egy munkavállaló ilyen...

Szombaton körbeautóztuk a Balatont Krisztával (mert jövő tavasszal tervezzük elektromos rollerrel körbeutazni és ehhez mértük fel, merre vezet a bicikliút, melyik településeken kell majd éjszakázni, hol lehet majd megszállni stb.) és olyan költői gondolatokat mondott, amik nagyon tetszettek, ezért leírom. :) "Nézd, a nyár romjai: félig leeresztett strandlabda hánykolódik az út szélén, ördögszekérként gurul végig a Balaton partján..."

Miközben azzal küzdök, hogy az új őszbe beletörődjek, ideje megemlékezni Rikike növekedéséről, aki nyár végén már három éves lett! Kriszta rá is eszmélt, amíg egyszerre készült az elmúlt hónapban az ovikezdésre és a szülinapi ünnepségre, hogy a fia szülinapja és az iskolakezdés mindig egybe fog esni és az valószínűleg nem lesz egyszerű. De ez van, Riki nyár végi gyerek lett, és pont azért, hogy ne kelljen majd 6 évesen és 3 naposan kezdenie az iskolát, Kriszta azt tervezi, hogy 4 évig fogja oviba járatni. Múlt hét szombaton Kriszta szüleinél ünnepeltünk, sokan voltunk, 3 gyerek, 2 kamasz, 9 felnőtt + 1 baba. Kriszta még Riki egyik bölcsis gondozónőjét is meghívta, aki annyira megszerette Rikit, hogy nagy szomorúság neki, hogy elballagott idén a bölcsiből. Temu-ról összevásárolt tűzoltó témájú lufik, amiket Jojó fújt fel hélium palackkal és feldíszítette velük a kerítést: A kertben szendvicseztünk: A kerti partit ezek után elmosta az eső: Kriszta nagynénjének férje készítette a...

Ősz eleji gondolataim: Bárcsak gólya lehetnék ilyenkor! Már hömpölygő folyók és zöld mocsarak felett szárnyalnék a társaimmal, úton Afrikába. Mennyi gyönyörű helyre eljutnék! Milyen kalandos életem lenne! De medve is szívesen lennék ilyenkor. Lazacevéssel készülnék a közelgő hónapokra, aztán bebújnék a vackomba, ahol csendben, sötétben és melegben tölteném a telet. Milyen békés és boldog élet lenne! De ember vagyok, ezért nemsokára éjszakai sötétségben és hidegben kell majd felkelnem minden reggel, legalább heti háromszor az otthonomat is el kell hagynom, és éjszakai sötétség és hideg lesz, mire délután elindulhatok hazafelé. Mindez olyan természetellenes és egészségtelen, hogy minden porcikám tiltakozni szokott ellene. Ezért nem örülök neki, hogy megint közeledik ez az időszak...

Ezt a telefonomon írom, este van. Napközben még azt terveztem, hogy este leülök a géphez blogolni, de olyan szinten nincs kedvem semmihez, hogy még arra se tudom rávenni magam. Semmi vész, csak a nálam az évben ilyenkor szokásos depressziós állapot jött elő. Szóval úgy döntöttem, inkább elmegyek aludni amint lehet, akkor hamarabb lesz reggel, legyek túl rajta, legyen ősz, minél előbb eljön, annál előbb fogok beletörődni, megszokni, megbékélni vele... Megpróbálok majd néhány nap múlva többet írni.

Ezt a kis videót raktam össze az egy héttel ezelőtti szlovákiai túránkról:

Hazatértünk Szlovákiából, a Magas-Tátrából, ami idén is hatalmas élmény volt! Nem kizárt, hogy jövőre is megyünk. :) Péntek este, ahogy tavaly is a megérkezés napján, körbesétáltuk a Csorba-tavat és közben gyönyörködtünk a szépséges, sziklás hegyvonulatban. Másnap - mi ismét, többiek életükben először - megmásztuk a Rysy-t. Csapatunk egyetlen férfitagja egyébként régebben egyszer már megpróbálta, csak akkor hóvihar miatt nem sikerült feljutni a hegycsúcsra. Pedig akkor sem volt tél, csak szeptember vége. Úgy látszik, a legjobb augusztusban próbálkozni. Ilyenkor is előfordulhatna persze olyan vihar, ami miatt nem lehet feljutni, de legalább hó és jég nem fenyeget. Az időjárással egyébként ismét szerencsénk volt. Én idén kipróbálhattam, milyen ez a túra úgy, hogy nem állok meg rengetegszer elfáradt túratársakat bevárni. Természetesen így is megálltunk jónéhányszor - pisilni, enni, nézelődni - de csak rövidebb időkre. Felfelé jobban kimerültem, mint tavaly, de csak mentem és mentem...

Pénteken jöttünk haza az idei zalai nyaralásunkról. Elteszem most ide az emlékeimet, ahogy szoktam. Szomorúságunk miatt nem zavart a nyomi időjárás. Strandolni ha lehetett volna se lett volna kedvem. Ehelyett kirándultunk, pihentünk, elmélkedtünk, emlékeztünk... Olyan jó volt, amilyen lehetett. Jojó eközben az önállóságot gyakorolta itthon egyedül. Minden este beszéltünk telefonon. Történetesen pihenőnapokat adott neki a Meki, de amúgy lelkesen dolgozik ott azóta is. július 27. vasárnap Délelőtt az MTV 90s-t hallgattuk és megbeszéltük közben, hogy melyik szám mire emlékeztet és hány éves korunkban hallgattuk sokat. Ezt hogy imádtam 14 évesen ! 1993, abban az évben kezdtem a gimit. Kicsi Kriszta még csak 9 éves volt. Ezt mindketten nagyon szerettük , mint kiderült. Akkor már 16 éves voltam. Kriszta 11. Nyugis nap volt, sokat heverésztünk, a tízórait és a délutáni kávét a teraszon fogyasztottuk el. Reggeli és ebéd közben a Született feleségeket néztük a Disney+-on. Mostanában a...