Kriszta, tegnap este: "Bementem egy barlangba, találkoztam egy robotbáránnyal, és 1900 életemet vette le egy csapással. Úgyhogy kijöttem." Imádom, hogy ő is rákapott a videójátékokra, mióta velem van. :)) Ezt a csodát játsszuk mostanában:
Bejegyzések
Igyekszünk kihasználni az őszi hétvégéket és amikor megtehetjük és az időjárás is kedvező, akkor kiszabadulunk a négy fal közül. Az ősz első hétvégéjén körbeautóztuk a Balatont. A második hétvégén jött hozzánk Dodó és vele és Jojóval hármasban a Várban végigjátszottunk egy városfelfedező játékot . Tavasszal már Krisztával kipróbáltunk egy ilyet a Városligetben. A harmadik hétvégét, amit megtoldottunk péntekkel és utána következő hétfővel úgy, hogy szabikat vettünk ki, Zalában töltöttük kettesben Krisztával. Akkor bezzeg 30 fok volt, nem pedig 20, mint nyáron , úgyhogy, bár kirándulni terveztünk minden nap, végül csak a szombatot töltöttük erdőben. Láttunk fák közé kifeszített többméteres pókhálókat és nagyon sok szép őzlábgombát. Elektromos kerítéseken másztunk át, amik szegény Krisztát megcsapkodták, de nekem sikerült úgy lépnem, hogy elkerültem ezt. Melegünk volt még az erdő mélyén is, ezért a többi napon inkább a Balatonhoz mentünk sütkérezni. A negyedik hétvégén végre pont...
Jojó néhány alkotását elteszem ide emlékbe. Ilyen kis rajzocskákat szoktam találni a füzeteiben, és a karja sokszor így néz ki. Ilyenkor azért meg szoktam kérdezni, hogy ennyire unatkozik a suliban vagy mi. :) Erre mindig valami olyasmit felel, hogy nem, nem, ezeket egy lyukasórán csinálta, vagy mikor már elkészült a feladattal, vagy éppen nem kellett jegyzetelni, mert csak valami filmet néztek, vagy ilyesmi. Hát, jó. :) Ezeket a maszkokat az elmúlt egy évben készítgette, tehát nem egyszerre, hanem amikor eszébe jutott valami ötlet, akkor nekiállt megvalósítani. Az alapjuk teljesen fehér papír- vagy műanyagmaszk, amiket hobbiboltban, bulikellék boltban, de legegyszerűbben a Temuról tudott megvenni, és aztán kidíszítte őket. Érdemes megnézni őket közelebbről, mennyi ötletes hozzávalót használt: gombot, gyöngyöt, tollat, műpókot, levegőn száradó gyurmát. A maszkok szemére erre a célra kitalált hálót ragasztott, amin át lehet látni közelről, de elég sűrű ahhoz, hogy festeni leh...
Itt az ideje egy Jojó update-nek. Az idei nyárra Jojókám szerintem úgy fog majd visszaemlékezni egyszer, hogy "a nyár, amikor a Mekiben dolgoztam és a Baldur’s Gate 3 -mal játszottam felváltva." Sokat dolgozott Mekis kajára vágyó emberek kiszolgálásán, aztán pihenésképpen sokat játszott a vadiúj számítógépén, amit nyár elején engedélyeztem, hogy megvegyen. Már egy éve, az előző tanév elején is rimánkodott érte, de tudtam, hogy akkor nem lett volna jó ötlet. Azt mondtam, előbb csináljon végig rendesen egy tanévet anélkül, hogy állandóan nekem kéne emlékeztetnem a dolgaira, és majd akkor. És végeredményben ez sikerült, tényleg az előző tanév ment eddig a legsimábban, komoly hadakozások nélkül is igyekezett figyelni a tanulnivalóira és jó jegyeket szerezni. Az előző tanévet ennek köszönhetően zárta szép eredménnyel és végre nem azért, mert én állandóan nyüstöltem, hogy tanuljon. A gép nagyrészt még abból a pénzből van, amit az elmúlt évek során apai nagymamájától kapott külön...
Tegnap Kriszta és én bejegyeztettük magunkat az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába . Mióta tavaly nyáron Barcelonában "megkérte a kezem", többször gondolkoztam és beszélgettünk róla, hogy mi legyen a következő lépés. Tudom, hogy létezik olyan, hogy bejegyzett élettársi kapcsolat (BÉK). Viszont mindaz, amit eddigi életem során megtudtam a házasság intézményéről... nos, nem hozta meg a kedvem a házassághoz. :D Márpedig a BÉK lényegében az, ez van kitalálva Magyarországon azonos nemű pároknak, ha házasodni akarnak. Hogy Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása létezik, azt valamikor idén év elején tudtam meg, miután a munkahelyem kiosztotta a gyerek utáni pótszabadság igényléséhez használandó űrlapokat. Tudtam, hogy Jojó után idén utoljára kérhetek ilyen pótszabikat, mert utoljára abban az évben jogosult rá az ember, amikor a vele élő gyereke betölti 16. életévét. Most először kíváncsiságból végigolvastam, hogy egyébként milyen esetekben jogosult még egy munkavállaló ilyen...
Szombaton körbeautóztuk a Balatont Krisztával (mert jövő tavasszal tervezzük elektromos rollerrel körbeutazni és ehhez mértük fel, merre vezet a bicikliút, melyik településeken kell majd éjszakázni, hol lehet majd megszállni stb.) és olyan költői gondolatokat mondott, amik nagyon tetszettek, ezért leírom. :) "Nézd, a nyár romjai: félig leeresztett strandlabda hánykolódik az út szélén, ördögszekérként gurul végig a Balaton partján..."
Miközben azzal küzdök, hogy az új őszbe beletörődjek, ideje megemlékezni Rikike növekedéséről, aki nyár végén már három éves lett! Kriszta rá is eszmélt, amíg egyszerre készült az elmúlt hónapban az ovikezdésre és a szülinapi ünnepségre, hogy a fia szülinapja és az iskolakezdés mindig egybe fog esni és az valószínűleg nem lesz egyszerű. De ez van, Riki nyár végi gyerek lett, és pont azért, hogy ne kelljen majd 6 évesen és 3 naposan kezdenie az iskolát, Kriszta azt tervezi, hogy 4 évig fogja oviba járatni. Múlt hét szombaton Kriszta szüleinél ünnepeltünk, sokan voltunk, 3 gyerek, 2 kamasz, 9 felnőtt + 1 baba. Kriszta még Riki egyik bölcsis gondozónőjét is meghívta, aki annyira megszerette Rikit, hogy nagy szomorúság neki, hogy elballagott idén a bölcsiből. Temu-ról összevásárolt tűzoltó témájú lufik, amiket Jojó fújt fel hélium palackkal és feldíszítette velük a kerítést: A kertben szendvicseztünk: A kerti partit ezek után elmosta az eső: Kriszta nagynénjének férje készítette a...
Ősz eleji gondolataim: Bárcsak gólya lehetnék ilyenkor! Már hömpölygő folyók és zöld mocsarak felett szárnyalnék a társaimmal, úton Afrikába. Mennyi gyönyörű helyre eljutnék! Milyen kalandos életem lenne! De medve is szívesen lennék ilyenkor. Lazacevéssel készülnék a közelgő hónapokra, aztán bebújnék a vackomba, ahol csendben, sötétben és melegben tölteném a telet. Milyen békés és boldog élet lenne! De ember vagyok, ezért nemsokára éjszakai sötétségben és hidegben kell majd felkelnem minden reggel, legalább heti háromszor az otthonomat is el kell hagynom, és éjszakai sötétség és hideg lesz, mire délután elindulhatok hazafelé. Mindez olyan természetellenes és egészségtelen, hogy minden porcikám tiltakozni szokott ellene. Ezért nem örülök neki, hogy megint közeledik ez az időszak...
Ezt a telefonomon írom, este van. Napközben még azt terveztem, hogy este leülök a géphez blogolni, de olyan szinten nincs kedvem semmihez, hogy még arra se tudom rávenni magam. Semmi vész, csak a nálam az évben ilyenkor szokásos depressziós állapot jött elő. Szóval úgy döntöttem, inkább elmegyek aludni amint lehet, akkor hamarabb lesz reggel, legyek túl rajta, legyen ősz, minél előbb eljön, annál előbb fogok beletörődni, megszokni, megbékélni vele... Megpróbálok majd néhány nap múlva többet írni.
Hazatértünk Szlovákiából, a Magas-Tátrából, ami idén is hatalmas élmény volt! Nem kizárt, hogy jövőre is megyünk. :) Péntek este, ahogy tavaly is a megérkezés napján, körbesétáltuk a Csorba-tavat és közben gyönyörködtünk a szépséges, sziklás hegyvonulatban. Másnap - mi ismét, többiek életükben először - megmásztuk a Rysy-t. Csapatunk egyetlen férfitagja egyébként régebben egyszer már megpróbálta, csak akkor hóvihar miatt nem sikerült feljutni a hegycsúcsra. Pedig akkor sem volt tél, csak szeptember vége. Úgy látszik, a legjobb augusztusban próbálkozni. Ilyenkor is előfordulhatna persze olyan vihar, ami miatt nem lehet feljutni, de legalább hó és jég nem fenyeget. Az időjárással egyébként ismét szerencsénk volt. Én idén kipróbálhattam, milyen ez a túra úgy, hogy nem állok meg rengetegszer elfáradt túratársakat bevárni. Természetesen így is megálltunk jónéhányszor - pisilni, enni, nézelődni - de csak rövidebb időkre. Felfelé jobban kimerültem, mint tavaly, de csak mentem és mentem...
Pénteken jöttünk haza az idei zalai nyaralásunkról. Elteszem most ide az emlékeimet, ahogy szoktam. Szomorúságunk miatt nem zavart a nyomi időjárás. Strandolni ha lehetett volna se lett volna kedvem. Ehelyett kirándultunk, pihentünk, elmélkedtünk, emlékeztünk... Olyan jó volt, amilyen lehetett. Jojó eközben az önállóságot gyakorolta itthon egyedül. Minden este beszéltünk telefonon. Történetesen pihenőnapokat adott neki a Meki, de amúgy lelkesen dolgozik ott azóta is. július 27. vasárnap Délelőtt az MTV 90s-t hallgattuk és megbeszéltük közben, hogy melyik szám mire emlékeztet és hány éves korunkban hallgattuk sokat. Ezt hogy imádtam 14 évesen ! 1993, abban az évben kezdtem a gimit. Kicsi Kriszta még csak 9 éves volt. Ezt mindketten nagyon szerettük , mint kiderült. Akkor már 16 éves voltam. Kriszta 11. Nyugis nap volt, sokat heverésztünk, a tízórait és a délutáni kávét a teraszon fogyasztottuk el. Reggeli és ebéd közben a Született feleségeket néztük a Disney+-on. Mostanában a...
Nem akartam, hogy ez a történet így érjen véget. Hogy az én hibámból ért így véget, azt még nem tudom, valaha meg tudom-e bocsátani magamnak. Szerdán este kipucoltam a kisbékák lakóhelyét. Mielőtt elmentem aludni, elfelejtettem visszatenni őket. Víz nélkül maradtak. Nem érték meg a reggelt. Kriszta és Riki itt voltak Zalában Kriszta szüleivel. Felhívtam bőgve, hogy elmondjam neki, mit tettem. Aznap otthon dolgoztam. Így bőghettem közben. Aznap este jött haza Kriszta és Riki. Reggel Kriszta átvitte Rikit az apáihoz, én irodába mentem dolgozni, és mától kezdődik a kéthetes szabim. Most hoztuk volna vissza Pötyit és Fricit ide Zalába, ahonnan tavasszal ebihalként elhoztuk őket. Helyettük csak azt a két kis emlékkövet tudtuk elhelyezni a patakparton. Szerettek azokon üldögélni... Sokat sírunk mindketten. Kriszta azt mondja, nem haragszik rám egyáltalán. Ezt nem értem. Én fordított helyzetben szerintem haragudnék rá. Ártatlan, gerinces állatok halálát okoztam. Nem tudom hova t...
Jojó hősiesen dolgozik a Mekiben már két hete. A feladata az asztalhoz rendelt ételek felszolgálása. Úgyhogy Papa (Apa) egyik nap elment abba a Mekibe ebédelni és asztalhoz kérte a kajáját, én pedig tegnap délután Dodóval elmentem oda fagyizni és mi is odahozattuk a két McFlurry-t. Az még hátra van, hogy valamikor Krisztával is meglátogassuk majd munka közben. Jojó sürgött-forgott, szorgoskodott, szélesen mosolygott, szerintem nagyon jól csinálja. :) Igazán csinos a sötétkék, sültkrumpli-zsebes pólóban, derekára kötött köténykében, kontyba csavart hajával. Nem kímélik, a szünetei természetesen nem akkor vannak, amikor neki jólesne enni, illetve egész idő alatt talpon van, amitől fáj a lába, de ez egyáltalán nem látszott rajta. Szóval van még egy ok, amiért büszke lehetek rá. :)
Hétfőn sikerült a 23 kerület challenge ! Indulás: 6:10 Hazaérkezés: 22:43 Gyalogolva megtett kilométerek száma: 21 Nagyon büszkék vagyunk magunkra, nem volt könnyű, de kitartottunk! Forró nyári nap volt (na, nem olyan harmadfokú hőségriadós, abban nem indultunk volna el, de 33 fok körül volt délután), sokat kellett gyalogolni úgy is, hogy most nem tévelyegtünk, mert pontos leírásunk volt az útvonalról, és sokat ácsingóztunk külvárosi buszokra várva, talpalatnyi ányékba húzódva a nap elől. A járműveken kicsit tudtunk hűsölni, illetve néhány bevásárlóközpont esett útba, ahol pisilni és felfrissülni tudtunk, és a parkokban is előfordultak csapok, szökőkutak, párakapu, amik nagyon jólestek. :) Sokszínű ez a város, ezt eddig is tudtam, de szuper volt így a saját szemünkkel is látni, hogy mennyi minden érdekesség van itt! 6:28, Gellért Szálló, 11. kerület Ez a május 31-ei kép: 6:54, Mátyás-templom, 1. kerület Május 31-ei kép: 7:20, Gül Baba türbéje, 2. kerület Május 31-ei...